Egy újabb hét, az új iskolámban, az új osztálytársakkal, az új emberekkel, az új mindennel. Hurrá. Most komolyan csak én nem repdesek az örömtől? Az után a kis "incidensem" után, hogy megkíséreltem véletlen leesni a lépcsőről, próbáltam többet nem találkozni a smaragd zöld szemű herceggel. Biztos róla beszélt Tani? Egészen tuti?
Nem találkoztam vele...mert nem akartam, vagyis akartam, nagyon is, de megígértem Taninak hogy hagyom...ez kudarcba fulladt, mindig bujkáltam mikor megláttam, vagy inkább a teremben maradtam ezután hazafelé menet sprinteltem és próbáltam nem leesni a lépcsőn. Jó évnek nézünk elébe az biztos...
Ma egy újabb Kedd, már több mint egy hete járok ebbe a suliba, csoda hogy még egyben vagyok. Mondjuk nagy bajom nincs vele, az osztálytársak kedvesek (már amelyik) a büfés néni jó fej (mondjuk lehet azért mert szinte minden szünetben lemegyek hozzá, valami nasiért) Igazából még a matek tanárt is bírom, csak a tantárgyát nem. Infó az felesleges, nem kell bejárnom az ECDL vizsgáim miatt, amire Tani csak annyit mondott "örülj, hogy nem lépsz át a pokol küszöbén". Emelett a többi tantárgy egész jól megy.
Angol óra következik, én ugyanott ülök ahol mindig, bal szélen, középen egy ablak mellett <3. Éppen Baudelairet olvastam, mikor az egyik osztálytársam, azt hiszem Lau a neve, odajött hozzám.
— sziia...-kezdte félénkes vékony hangon. — ha nem gond, tudnál nekem segíteni? Mivel most lesz a témazáró és tanultam sokat, meg minden...de valahogy mégsem értem...
Emlékszem már, ő az aki matekórán mindig jól teljesít, egész szép lány :)
— persze, mit nem értesz? -fordultam kíváncsian felé, és tettem be a könyvet a padba.
— ezt a részét, ez mit jelent és mikor kell használni? és ez? -mutatott a könyvben két szöveg dobozra.
—Hmm... ez könnyű. -elmagyaráztam neki, és mutattam példákat.
— éééérteeeem!!! -kiáltott fel, elég hangosan... —köszönöm! mostmár értem! így már logikus! -ugrott a nyakamba.
— igazán nincs mit. -mosolyogtam, és boldog voltam hogy tudtam segíteni.
— És még valami... -kezdte halkan
— hmm?
— hááát...tudod...még az elején mikor bemutatkoztál, mondtad hogy nem igazán kedveled a matekot...én ha szeretnéd segítek neked szívesen bármikor. -nézett rám mosolyogva.
— tényleg? köszönöm!
— Amúgy Eleki Laura vagyok, de csak hívj Launak.
— Emi :) -nyújtottam a kezem. -azt hiszem ezzel egy barátság kezdődött.
Angol óra után, következett az informatika. Ugye Informatikából fel vagyok mentve, így nem kell bejárnom, amiért a tanár elég pipa rám, ez már csak azért is bibis, mert érettségizni akarok majd belőle, viszont azt mondták, mivel bizonyítványom van róla hogy nem vagyok hülye a gépekhez, ezért nem kell tartanom tőle. Hiszek nekik.
Taniéknek tesi órája van épp, azt hiszem az osztályteremből fogom nézni, úgy sincs ott óra ilyenkor. Leültem a helyemre és néztem ki az ablakon, egész fárasztó lehet kint lenni ilyenkor... Tani észrevett és elkezdett őrülten integetni. Vissza intettem aztán körül néztem kinek tűntem fel..... mindenkinek, haha... a kertben éppen a kertészek vágták le a margarétákat mivel holnap lesz a virág nyitó ünnepség, ez nem tudom mit takar, őszintén fogalmam sincs. De ahogy a szél felkapta azt a sok margarétát és felfelé fújta őket szerte széjjel, mint mikor a kisgyerek fújja a pitypangot úgy szállt a sok fehér szirom a tesiző tinédzserek felé, és mikor arra pillantottam, nos igen a Smaragd zöld szemű hercegem éppen engem nézett és nem mást, a sok-sok szállingózó tiszta fehér szirom között a szőke haja és az élénk zöld szeme tisztán látszódott. Gyorsan elkaptam a fejemet és egészen óra végéig nem mertem felnézni. Amíg az osztálytársaim be nem jöttek,
utánuk pedig....ő.