Ki gondolta volna, hogy ilyen rövid a hétvége?? Mert én nem az biztos... Na igen, gondolhatjátok...elérkezett az első napom a suliban.
Nane...be kell mennem azon az ajtón??? a-a kizárt...én.most.hazaindulok! -forultam rögtön meg, amint megláttam a bejárati ajtót-
— Hah! Csak szeretnéd! Szerinted miért jöttem veled az első nap? Pont ezért! Nem fogsz vissza fordulni! - mondta Tani,
— Nemááár....én tényleg szívesebben lennék úgy.... bárhol máshol! Nem akarok új ismerősöket, új osztálytársakat...miért nem maradhattam otthon?
— Az előző sulidban is ezt játszottad?
— valószínűleg igen.. -gondolkoztam el rajta egy pillanatra, amikor hirtelen megláttam ugyanazt a fiút aki az évnyitón nekem jött.
— Szi... -fogta be a számat Tani.
— Csá Tani, és..hello. - ezután tovább haladt
— Ez most mire volt jó?? köszönni akartam neki :(
— nem akartál...-vágott közbe Tani.
— mert??
— mert ez a srác az osztálytársam...és nagyon bunkó! Eleinte én is azt hittem, hogy ó! Tök jófej lehet meg ilyenek...Viszont négy év alatt hidd el kiismertem. Eléggé ember kerülő.
— De neked van barátod -néztem furán
— nem úgy értettem! Vagyis...9.be még de, érthettem úgy, viszont túl sokáig voltam vele összezárva...higgy nekem, és ne menj a közelébe mert megbánod és sírás lesz a vége!
— aaahogy érzed kapitány. -nevettem fel.
— na! Nyomás befelé -lökött be az ajtón.
És megláttam amit nem akartam...Az iskolát, belülről... Na szép! Most aztán mehetek az új osztályba az új osztálytársaimhoz, az új padomhoz és az új tanáromhoz...biztos nem bírok már vissza fordulni? -Néztem hátra, amint becsukódnak az ajtók. Nem, sajnos nem, szembe kell nézzek vele.
Beléptem az osztályterembe és mindegyik osztálytársam nagy szemekkel nézett rám, kettővel már találkoztam az évnyitón, ők köszöntek hamarabb, a többiek is tudták hogy jövök, csak azt nem tudták, hogy...én.

— Sziasztok... -köszöntem jóóó halkan ,véletlen se válaszoljanak vagy legyek feltűnő.
— Sziiia!!!! :D -köszönt rám mosolyogva az egyik lány. — Te vagy az Emi?? Akiről beszélt az osztályfőnök?? De cukiii!!! ....próbáltam hátrálni...de mind hiába....körül ugrált az a sok ember, azt hiszem egy pillanatra rosszul lettem. Nem akartam ennyire feltűnősködni...
— Köszönöm szépen. -bólintottam, és megpróbáltam kiszabadulni a karjai közül.
— Jéé, tényleg aranyos ez a csaj. De durva, a mai világba ilyet sem láttam még. TE.EGY.MÚZEUMBÓL.JÖTTÉL? BESZÉLED.A.NYELVÜNKET?
— micsoda? -hőköltem hátra.
— hát..gondoltam egy múzeumból engedtek ki. Mert olyan...más vagy.
— háááát.....-totál döbbenten néztem rá, szerintem észrevette mert mikor rám nézett elröhögte magát és folytatta.
— nyugi, nyugi nem kell félreérteni ez csak pozitívum :D
— pffft!! Még hogy pozitívum...minek? -szólalt meg hátulról egy hang, na igen ettől a hanglejtéstől féltem...minden osztályban van egy olyan ember, aki leszólja az újjat háttérbe állítja mert mégiscsak új, és utálja, nos igen, én is megtaláltam ezt a lányt. Éljen megint..!

A tanár belépett az ajtón, mire elindultam az üresnek kinéző helyre.
— Mindenki üljön a helyére! -szólt jó hangosan, hát...én is próbálkoztam vele. Nem ment. — Te ne, Emi, te gyere ide mellém. -odálltam, és éreztem ahogy remegnek a lábaim. — Gyerekek már meséltem róla, ő az aki a felvételi teszten 98 pontot ért el, az új osztálytársatok: Csengeri Emilia -hurrá...a vezeték nevemet is mondta, és még azt is hogy 98 pontot értem el. Miért?! ááá...jól kezdem az évet esküszöm..
— AZTAAAAAA -ordibálta be az egyik srác. — Hogy sikerült elérned 98pontot?? tanítasz? -szólt a másik. — Na nemár, engem is engem iiiis!!! Miben vagy jó?-kérdezte az egyik lány.
— Hát, a nyelveket szeretem, Angol emelt nyelvvizsgám van, és most a Némettel és Spanyollal foglalkozom inkább. Igazából, a matek az amit nagyon utálok és a többi reál tantárgy amiben nem tudok segíteni.
— Ez jó :DD -kiálott az egyik lány, — majd taníthatsz minket is, csak el ne vessz köztünk!!! :D -röhögött fel a jobb szélen ülő srác. őszintén nem tudom mire gondolt...160cm vagyok, nem is vagyok alacsony.
— Tanárnő! Tanárnő! -jelentkezett a lány aki aligha örült nekem.
— Mondd Eve. valami baj van?
— Igen. Az a lány. Nem kerülhetne másik osztályba? rontja a megszokott levegőt..
— Miért? tisztítja a büdös parfümödet? -ordította be két fiú egyszerre.
— Fogjátok be!
— Jólvan, csendet gyerekek! Természetesen Emi marad nálunk. Ülj le kérlek szépen a szabad helyre.
Enyém a bal szélső sor középső padja, pont az ablak mellett ami jól jön angol órán pl. Nézhetem a tesi órát.
Az órákon eléggé figyelmes voltam...amennyire lehetett, leírtam amit kell, ezután olvastam, csak akkor néztem fel a könyvből mikor megszólalt a csengő. VÉGRE, haza mehetek. A folyóson még oda jött bemutatkozni két osztálytársam, egész kedvesnek tűntek. Ez az iskola olyan ismeretlen...baromi nagy a régihez képest ezért is lehet, hogy HARMADJÁRA FORDULOK MEG ENNÉL A TABLÓNÁL!!! Na jó! ki kell jutnom innen Tani vár a suli előtt. Mentem lefele a lépcsőn, és nem figyeltem...valamibe megcsúszott a lábam és zuhantam...
— VIGYÁZZ!!! -kiabált egy mélyebb hang, megfogta a derekam és magához húzott ezzel megállítva a zuhanásomat, magához rántott és erősen szorított amíg biztos nem volt hogy stabilak vagyunk. mindketten.
— Kö... -láttam meg azokat a smaragd zöld szemeket, és a világos már már majdnem szőke hajat, és azt a fiút..igen azt..akivel nem kellene szóba állnom.— Köszönöm!!! -kiáltottam el magam, és futottam, amilyen gyorsan csak tudtam, ki a kapuig, ahol Tani várt rám.
— Mi a baj? ennyire rossz volt? -nem tudtam mit kezdjek, megijedtem...elindultunk, de még utoljára vissza néztem, és kit láttam engem nézni a folyosó ablakából? Igen őt. A smaragd zöld szemű hercegemet. Azt hiszem végem van. Ezzel a nappal szerintem lőttek az évemnek.